Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol
lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya
folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is
lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van
közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja
gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi,
mi csak lakótársak vagyunk! Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a
sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst
merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy
levelet, csak hogy biztos legyek benne. Így a fiú leül az asztalhoz és
írja a levelet: "Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az
ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom hogy nem te voltál.
De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni." Néhány napra
rá megérkezik az anyja válasza: "Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te
lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De tény, hogy ha
ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt
a merőkanalat. Anyád"